Magyar mesék (zenés vidéki csetepaték két részben)

Vendégjátékos a Pinceszínházban!

Ivancsics Ilona és Színtársai produkciója

Móricz munkájára mindig nagy hatással volt a vidéki élet, az ott élő emberek gondolkodása, gazdag nyelve és leplezetlen humora. Sokat foglalkozott azzal, hogy a pesti orfeumokban növekvő népszerűségnek örvendő zenés, urbanista komédiák “népi ellenszerét” megalkossa. Ez az 1920-s évek végére megírt komédia csokrával sikeredett is, amit a társulat Magyar Meséknek nevezett el.

A nemzeti vonatkozásokat, a magyar jellem sajátosságait kevés írónk fejezte ki olyan eredeti hangon, mint Móricz, aki az emberi lélek magyar arcának művészi megörökítője. Vígjátékai a vidéki élet megfigyelésének és személyes megéléseinek értékes irodalmi példái.

A társulat művészeti vezetője, Ivancsics Ilona rendezőként is kivételes színpadi tudásának legjavát adja: eredeti humorú, sodró lendületű előadást rendezett. A briliáns Csomor Csilla egykettőre ujja köré csavarja a talpig férfi Király Adriánt, a legendás Benkő Pétert jól megtáncoltatja a tűzről pattant Nemcsók Nóra, míg a szívtipró Hajnal Jánost, a szépséges tehetség Kiss Emma teszi helyre.

A magyar falu élete – amióta a világ világ, elképzelhetetlen zene, dal és tánc nélkül. Rendezésükben legszebb formájában jelenik meg a magyar népzene és néptánc. A tánc- és dalbetétek úgy vezetik át a nézőt az egyik meséből a másikba, akár a tavaszi virágfüzérek egy vidéki lakodalomban.