„Minden valamirevaló színházi előadás tapssal végződik. Ha nincs taps, az azt jelenti, hogy valami gond van az előadással, nem?
És mégis, a Pinceszínház Amadeus című alkotása után nehezen csapódtak össze a tenyerek, azonban nem gondolnám, hogy ennek a nemtetszés lett volna az oka. Sőt… Mozart és Salieri kilépője után az ember szinte letaglózva ül a nézőtéren, hiszen a léleknek abból a mélységéből, amelybe az imént alámerült, nem egykönnyen lehet keszonbetegség nélkül felbukkanni.”
Szabó Anna kritikája az Amadeus előadásunkról, az alábbi linken keresztül olvasható:
