A Genéziusz Színház előadása

SZINOPSZIS:
“Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.”
Ezzel a mondattal kezdi értekezését H. P. Lovecraft a Természetfeletti rettenet az irodalomban című esszéjében. Ezzel a mondattal kezdjük mi magunk is előadásunkat. Mert ahogy az eredeti szerző körüljárja a fenti megállapítást az említett írásában, mi magunk is ezt az állítást igyekszünk felfejteni színpadi kísérletezésünk keretében. Azt vizsgáljuk, hogy vajon a néző képes e kapcsolódni a szereplőkkel ősi ösztönökön keresztül. Vajon be tudjuk e mutatni a kozmikus horror mesterének rémisztő stílusát anélkül, hogy láttatnánk belőle bármit is? Feltevésünk szerint ugyanis az ismeretlen, leírhatatlan, megmutathatatlan rettegés a kulcs mindehez. A megnevezhetetlen, felfoghatatlan, természet feletti rettenet pedig, előre deklaráltan elhozza a borzalmas véget. A tehetetlenség tükrét tartjuk a szemlélő elé, aki megláthatja benne a motivációt, de hátat is fordíthat neki. A döntéshez való jogot alapvetésnek tekintjük, ahogy azt is, hogy a döntési jogról történő lemondás is csak egy döntés arról, hogy elengedjük a kontrollt. Tehetetlenül elszenvedjük mindazt, ami történik velünk. Pedig a félelmünk tárgya lehet, hogy csupán egy szín az űrből. Ijesztő üzenet, a végtelen formátlan régiók üzenete, felülmúlva természetről alkotott elképzeléseinket. Olyan tartomány hírnöke, melynek puszta létezése eltompítja agyunkat, s megbénít bennünket a kozmoszon túli mélységekkel, melyet feltár kétségbe esett szemünk előtt.

KÖZREMŰKÖDŐK:
Földmérő: Maróti Lev, Oláh Noémi
Ammie Pierce: Goják Richárd, Szeles Alen
Nahum Gardner: Pintér Dávid, Ván Demeter
Nabby Gardner: Boros-Herczeg Dóra Éva, Galántai Csilla
Thaddeus Gardner: Lintner Milán, Mihály Gábor
Animátor: Árvai Natália, Baracsi Luca, Baracsi Gergő, Kubatovics Ádám, Taró Vivien
Vizual: Szabó G. Botond
Rendezőasszisztens: Árvai Natália, Baracsi Luca
Rendező: B. Juhász Péter